Alien: Isolation (2014)

A Colonial Marines botrány után őszintén szólva csodálkozom hogy nem tették évekre parkolópályára az Alien franchiset. Már a legutóbbi AvP játékot is elég középszerűre értékelték sokan és eléggé úgy tűnt a 2013-as játék veri be az utolsó szöget az idegenek koporsójába egy időre. Ez viszont nem így történt, köszönhetően egy nagyobb irányváltásnak és a Creative Assemblynek.

Míg a Gearbox játéka a Bolygó Neve: Halál hangulatát igyekezett megidézni, Alien Isolation a legendás első részt vette alapul, ezzel megteremtette az első Alien Univerzumban játszódó lopakodós FPS-t. Itt nem vetjük be magunkat az Alien hordák közé hogy aztán gépfegyverrel lekaszaboljuk őket. Idegenből csak egy fog ránk vadászni, ami bőven elég lesz, főleg  mivel nem sok fegyver áll majd rendelkezésünkre és az a kevés is maximum elüldözi a lényt egy rövid időre.

A történet teljesen belepasszol az idegenek világába és bármennyi ismerős motívum köszön vissza a '79-es "A Nyolcadik Utas: A Halál"-ból mégsem majmolja azt az élvezhetetlenségig. Tizenöt év telt el a Nostromo katasztrófája óta. Ellen Ripley lánya, Amanda azóta sem volt képes túltenni magát édesanyja eltűnésén. Végül egy nap, váratlan reményt ébreszt benne a Társaság egyik képviselője, aki közli vele hogy megtalálták a Nostromo fekete dobozát amit a Sevastopol űrállomáson tartanak. Az odaérkezésükkor azonban az állomás nem válaszol, így át kell szállniuk, ami az állomás viharvert állapotát tekintve nem könnyű feladat és hamar el is szakadunk útitársainktól, az űrséta közben. Miután egyedül átérünk a Sevastopolra kevés bóklászás után rájövünk hogy koránt sem elhagyatott a bázis mint hittük. A kétségbeesett, előbb lőnek aztán kérdeznek embereken és a hibás mindenkit legyilkoló androidokon kívül még egy Alien is van a fedélzeten. Így kérdéses hogy Amanda megtudja e mi történt édesanyjával vagy hogy ki jut e egyáltalán élve az állomásról...

A történet nagyon ott van tipikus, Alienhez hű. Ennél már csak maga a Xenomorf ami teljesen odaver látványban. Sosem volt még alien ilyen rohadt jól kidolgozva. Akárhányszor ellopakodott mellettem mindig megcsodáltam a részletesen megkreált modelljét, ahogy csorgatja a nyálát stb. Ebből gondolom lejött hogy annyira nem paráztam az Alientől mint ahogy kellett volna, viszont az androidok, na azok sokkal félelmetesebbek. A fehér kifejezéstelen arcuknál meg a világító szemüknél már csak a lassú járásuk és hideg, nyugodt beszédük ami ijesztőbb. Amit még megakarok említeni spoiler nélkül, az a 14. fejezet azon része, mikor a reaktor alá ereszkedünk. A helyszínen úgy voltam vele hogy abbahagyom a játékot a szívroham elkerülése érdekében...

Minden érdeme mellett viszont a játékot nagyon meguntam a felénél. Lehet csak nekem nem jön be ez a lopakodós horror műfaj, vagy csak egyszerűen túl hosszú volt már a játék. Egy idő után unalmas lett a bujkálás és nem fárasztó mikor ötödjére bújok el a szekrénybe az Alien elől aki tíz percig nem tágít a közelünkből és ha szerencsénk van nem talál meg csak úgy a semmiből (mert néha valami bug okán képes rá). Arról ne is beszéljünk hogy menteni csak bizonyos terminálokon lehet. Ráadásul nem ritka hogy A és B terminál között megeshet hogy van nyolc android öt shotgunos túlélő meg még az Alien is felbukkan háromszor aztán ha meghalsz kezdheted A pontból. Nem egyszer fordult elő hogy csak pár méter választott el a mentésig, amikor az Alien lekaszabolt lehúzva ezzel az előző húsz percet a klotyón(na ilyen eseteknél vettem elő a már kibeszélt Ijusticet).  A játék állítása szerint használ Autosave-et is, de ebből egészen az utolsó pályáig nem vettem észre semmit.

Ez egy remek kikapcsolódást nyújtó program, néhány (szerintem) nagyobb hibával. Ajánlom minden Alien és túlélő horror játék rajongónak valamint olyanoknak akik sok szabadidővel rendelkeznek és kötélből vannak az idegeik.

A játékhoz megjelent jó pár DLC is én csak az elsőt próbáltam(The Crew Expendable), amin a "Nyolcadik Utas: A Halál" egy részét játszhatjuk újra. Teljesen jól visszaadja a '79-es filmet viszont sokat szaggatott ezért valahogy nem vittem  végig a maga nyúlfarknyi idejét sem, talán majd legközelebb, ha rám jön az Alien láz...

Egyenlőre most abbahagyom a játszást egyéb teendők miatt. De talán lehet lesz valami addig is amit kiírok magamból.

Alien Univerzum
Ajánlott egyéb médiumok:

Filmek:
- Alien - Nyolcadik Utas: A Halál
- Aliens - A Bolygó Neve: Halál
- Alien 3 - A Végső Megoldás: Halál
- Alien 4 - Feltámad A Halál

Könyvek:
Bármelyik Alien vagy AVP könyv

Képregények
Bármelyik Alien vagy AVP képregény

Injustice: Gods Among Us (2013)

Nos igen... Időközben Amanda Ripley kálváriája a Sevastopol űrállomáson néhol annyira az őrületbe kergetett hogy muszáj volt valami mást is felrakni az Alien Isonation mellé ez pedig nem volt más mint az Injustice: Gods Among Us.

Mint- PC tulaj, sajnos nem vagyok eleresztve verekedős játékokkal. Ezt mis sem bizonyítja jobban, minthogy "legfrissebb" tapasztalatom ebben a műfajban az 1997-es Mortal Kombat 4. Alkalmanként haverokkal PS-en vagy Xboxon elvertük egymás fejét egykét játékban, de ennyben kimerült a dolog. Aztán megjelent a Mortal Kombat sorozat rebootjának számító 2011-es rész, ami egy csapásra újraindította a PC-s bunyós játékok reneszánszát. Természetesen ez a rész meg is jelent a platformra, ahogy a Netherrealm Studios következő alkotása is az Injustice: Gods Among Us.

A Mortal Kombat világát hanyagolva a fejlesztők egy másik ismert univerzumot vettek alapul. Ez nem más mint a DC Comics képregény-univerzuma. A kiadó nem kisebb neveknek ad otthon e világban mint, Superman, Batman, a Villám vagy a Zöld Íjász. Ebben a szuperhősökkel és gonoszokkal teli a környezetben zajlik tehát a játék ami rengeteg módot tartalmaz. Végigvihetjük a Story Módot, ami egy 12 fejezetet tartalmazó történetet mesél el és minden fejezetben más más hőst ( vagy épp gonoszt) irányíthatunk.

A történetről: szuperhőseinket egy párhuzamos világba teleportálja Batman ottani alteregója hogy segítséget kérjen. Pár évvel ezelőtt ugyanis a Joker egy atombombával felrobbantotta egész Metropolist, ahol Lois Lane és gyermeke is odaveszett a katasztrófában. Érthető módon az evilági Superman beleőrül szerelme és fia elvesztésébe és megöli Gotham gonosz bohócát, ezzel pedig egy olyan határt lép át ahonnan nincs visszaút. Superman (a legtöbb másik szuperhőssel) az elkövetkezendő évek során kiépítette diktatórikus uralmát az egész bolygóra és már már istenként tetszelegve hajtja igába az egész emberiséget. Egyetlen remény az "Insurgency" nevű titkos ellenálló szervezet, amit Batman irányít és titokban Superman evilági legjobb barátja Lex Luthor(!) szponzorál... Ebbe a kalamajkába csöppenve, hőseinknek véget kell vetnie Superman uralmának még ha közben esetenként szó szerint saját magukkal kell megküzdeniük.

Én nagy képregény rajongónak tartom magam bár a DC füzetek em feltétlen tartoznak a kedvenceim közé. Ha így nézem is azt kell mondanom hogy nyomtatott formában láttam már ennél jobbat is az íróktól, akik itt is ugyanúgy közreműködtek.

Harc módban tíz ellenfelet kell legyűrnünk. Ezen az egyszerű alapfelálláson viszont elég sok mindent lehet állítani. Lehetünk csak gonoszok vagy hősök ellen, túlélő módban egy életerő csíkkal harcolhatjuk végig mindegyik csatát és még sorolhatnám....

A S.T.A.R. Labs módban 240 különböző kihívás közül választhatunk, ami abban merül ki hogy egy adott küzdelem alatt használd x tárgyat vigyél be y kombót.

A játékban (összes DLC vel együtt) összesen 40 karaktert irányíthatunk a legismertebbektől kezdve (Batman, Superman Joker, Lex Luthor) a kevésbé populárisabbakig (Shazam, Cyborg), de még Scorpio is feltűnik a Mortal Kombatból...

A játék látványban odaver! Látványosak a harcok a mozdulatok szépen megvannak koreografálva. A harcok közben segítségünkre lesznek tereptárgyak (motor, kőtábla) illetve véghez vihetünk mindenféle karakter orientált kombókat is. Minden karakternek van egy energiacsíkja alul, ami a kapott és bevitt ütésektől szépen lassan feltöltődik a harcok során. Ezzel aztán olyan szuper mozdulatot tehetünk ami nem elég hogy jelentősen lecsökkenti az ellenfél életenergiáját még iszonyat látványos is és minden karakternek személyre szabott van, ezáltal egy élmény mindegyiket végignézni.

A programot bárkinek ajánlom aki szereti a verekedős játékokat, azonban akinek nem favoritja egy kicsit sem a DC Comics szuperhős niverzuma az hamar ráunhat. Én mindenesetre örülök hogy ezzel a játékkal tértem vissza a PC-s ütlegelésbe és remélem lesznek még hasonlók. Az idén megjelenő tizedik Mortal Kombat előtt még azért a kilencediket is ki kellene majd próbálni, de az még a jövő zenéje. Egyelőre visszatérek az űrbe hallgatni a sikolyokat... Vagy a saját ideges üvöltésem...

Aliens: Colonial Marines (2013)

Szerintem erről a játékról, minden játékos és/vagy Alien témában kicsit jártas ember hallott. Egyrészt nem egy régi darab másrészt a körülötte kialakult  kamionnyi negatív kritika és botrány miatt. Röviden már maga a készülési ideje is a játéknak sem piskóta ami hat év. Ez már kapásból aggodalomra adott okot, ám mikor elkezdtek szállingózni az első gameplay videók mindenki bizakodó lett. Ez így is maradt egészen a játék megjelenéséig, amikor is robbant a bomba. A program nem úgy nézett ki hogy kell, a beígért csapatos taktikai harcok elmaradtak, az AI gyötrelmesen rossz (még az alieneké is alien mércével) és hát a sztori nos hát... az se találja fel a spanyolviaszt. Persze ezek után a vevők jogosan háborodtak fel hogy nem azt kapták amit az előzetesek alapján vártak és visszakövetelték a pénzüket. Persze a kiadó és a fejlesztőcég egymásra kezdett mutogatni amiből aztán egy szép nagy per is kisült, aminek a lényege aztán nem az lett hogy át lettek e verve a vásárlók ha nem hogy ki verte át a két fél közül...

A történet: 17 héttel az Alien 3 után járunk, amikor is egy Tengerészgyalogos csapatot küldenek válaszolva a második filmben szereplő Dwayne Hicks tizedes segélykérő üzenetére. Mi is eme kompánia tagjai lennék, név szerint Christopher Winter Tizedes aki egy szakasznyi társával azt a feladatot kapja, hogy vizsgálja ki Hicks tizedes és társai eltűnésének rejtélyét. Át is nézünk az osztag által hátrahagyott hajóra, de természetesen nem találunk mást csak az idegenek hordáját.

Mindenekelőtt közölném hogy én kimaradtam a tűkön ülve váró fanok tömegéből mert akkor egy gyenge vassal rendelkeztem így nem néztem trailereket hogy ne fájdítsam a szívem. Megjelenéskor egy rövid időre kipróbáltam, de mivel szaggatott erősen nem maradt meg sok minden. Most, nem sokkal azután hogy végigvittem már tudok véleményt alkotni. Egyrészt mivel nem befolyásoltak a bemutatók és már mindenhonnan hallottam vagy tízszer hogy ez a játék mennyire szar, szinte nulla elvárással ültem le játszani. Ezzel a hozzáállással a játék nekem egy közepes benyomását keltette. Hogy miért?

Nos kivételesen először a negatívumokon: a grafika nálam ez egyik utolsó szempont egy játéknál, és hiába az unreal egine 3 ezen látszik hogy tényleg nem foglalkoztak vele eleget. Ezt is csak azért mondom mert ekkortájt jelentek még meg szebb UE3-at használó játékok is. Taktikázás valóban nincs, ami még nem lenne baj, de amikor az épp aktuális társam beáll közém az éppen rám (mert persze csapattársam észre sem veszik az ellenfelek) ugrani készülő arctámadó közé az eléggé húzós. Ebből következik hogy az inteligenciája mind a csapattársaknak mind az ellenfeleknek valóban halovány. Még az alieneknek csak megbocsájtom, de a fentebb említett tűzvonalba állás mellett megemlíteném a Weyland Yutani zsoldosainak természetellenes ragaszkodását a fedezékükhöz. ugyanis nem képesek otthagyni és tovább onnan. mindig egy fix pont körül lófrálnak és telibe lesz*rják hogy te most hanyadik golyót ereszted beléjük. A történet próbálja a második film sikerét és életérzését meglovagolni és vannak benne ügyes próbálkozások, de néhány dolog elveszi még ezt is. Gondolok itt pl a rossz minőségű átvezető animációkra és még egyszer hangsúlyozom hogy nem fektetek nagy hangsúlyt a grafikára, de néha úgy éreztem hogy a Half Life 2-nek jobban animált karakterei vannak, ami egy UE3-at használó 2013-as játéknak cinkes. És ott vannak a sablon mondatok. Te jó ég! A játék felénél már kitaláltam egy ivós játékot miszerint mindig kell inni egy felest ha valaki még egyszer kimondja a játékban hogy "Senkit sem hagyunk hátra" vagy "Oourra mindhalálig".
Garantálom nem érünk a játék végére egyhamar. A játékmenet még csak csak elmenne, ha egy Call of Dutyról lenne szó... de ez egy Alien játék... Ezt csak erősíti hogy Vannak olyan missziók (meglepően sok) amikor xenomorfokkal nem is találkozunk csak We-Yu zsoldosokkal. Az hogy több volt benne a tűzharc mint hogy paráztam volna minden sarkon erősen emlékeztetett a F.E.A.R.-re, persze negatív értelemben.

Hogy eme panaszáradat után hogy lett a játék nálam mégis egy közepes. Az egyik ok nyilván hogy alacsony elvárásaim voltak, meg hozzá lehet venni a rajongó faktort is hogy örültem a xenók újbóli felbukkanásának egy játékban. Ott voltak a hangok is. A zene minden kétséget kizáróan visszaadja a Bolygó Neve: Halál hangulatát és ha még ez nem lenne elég hallhatóak lesznek régi ismerőseink is a filmekből. Olyanok mint Lance Henriksen (Bishop) vagy Michael Biehn (Hicks tizedes). Egyelőre csak az alapjátékkal játszottam a Stasis Interrupted kiegészítővel nem foglalkoztam, de majd
valamikor pótolom ha lesz rá időm...

Ez a játék egy váratlan bukás, ami után vegyes érzelmekkel vagy teljesen rossz szájízzel kelünk fel a monitor elől. Szerencsére az Alien sorozatunk (egyelőre) utolsó darabja már sokkal másabb stílust képvisel. Vagy mondhatnám úgy is: Izoláltabb...

Aliens Versus Predator (2010)

Az előző két részben kitárgyaltam hogy 1999-ben milyen sikeresen indította el a szériát az AvP első része majd hogy azt miként  próbálta hibáit kijavítani a 2001-es folytatás több kevesebb sikerrel. Ezután hosszú évekig nem hallhattunk az AvP-ről leszámítva a két csapnivalóan rossz mozifilmet. Aztán eljött 2010 és az első részt készítő Rebellion által kreált játékban újra bevethettük magunkat
a galaxis fenevadjai közé.

Jelentem a sorszámot ugyan nem kapó harmadik részben sikerült maradéktalanul megidézni az első részt ötvözve azt a második minden előnyével. Így készült el az eddigi legjobb AvP játék.

Az események a BG-386 nevű bolygón játszódik, ahol a Weyland Yutani Társaság felfedezi a Ragadozók egy ősi piramisát. Ezalatt természetesen az ott talált xenomorfokkal kísérletekbe fognak, valamint igyekeznek feltárni a titokzatos épületet, hogy megszerezzék az ott lévő fejlett ts a készítechnológiát. Természetesen ahogy az lenni szokott az Idegenek elszabadulnak és a vészjelzésre megérkezik a Gyarmati Tengerészgyalogság és a Predatorok is a bolygóra küldenek három főt a fajtájukból hogy kivizsgálják az esetet.

A történetben semmi különleges nincs, de mégis működik! Ez leginkább a második részben már használt narratíva miatt működik, azaz hogy a három faj különböző szemszögéből élhetjük át a BG-386 pusztulását. Legyen az akár a 6-os alany nevű intelligens alien, A predator technológiát a cégtől visszaszerző Dark becenevű vadász vagy az újoncként a tűzvonal közepébe kerülő tengerészgyalogos Rookie kampánya, mind hozza a kötelezőt. 6-os kellően kegyetlen, Dark iszonyatosan brutális mind két másik faj képviselőjével, Rookie pedig ismét egy védtelen porszem a két gigász között.

Hatalmas vállveregetés a készítőknek hogy megszerezték Lance Henriksent aki az Alien filmek és az AVP után újból Mr Weyland bőrébe bújik.

Negatívumot nem nagyon tudok felosorolni, talán azt hogy nincs folytatása még pedig a történet vége megkövetelné. A kampányok külön külön rövidek viszont együtt kiadnak egy tisztességes játékidőt.

Azt kell mondjam hogy az AvP sorozat a harmadik részre értbe igazán még ha talán kissé középszerű lett is.

A Ragadozóktól búcsút veszünk (ki tudja meddig...) Legközelebb 2013-as játékban hallottunk újra az idegenekről, mikor felderítettük: Mi történhetett a második Alien filmben lévő hajó, a Sulaco tengerészgyalogosaival...

Aliens Versus Predator 2 (2001) AVP2 - Primal Hunt (2002)

A következő AVP játék 2001-ben jelent meg és azt kell hogy mondjam méltó folytatása lett az előző résznek és személy szerint a három AvP játék közül nekem ez a kedvencem. Ez leginkább egy
számomra fontos elem miatt van mégpedig a történet és annak hangulata. 51 évvel járunk az Alien 3 után. A Weyland Yutani (a gonosz cég aki kísérletezgetni szeret az alienekkel ami aztán
rendszerint katasztrófába torkollik) a filmből ismert LV-426-on lévő elhagyatott űrhajóban (az első filmben itt találják meg az Alien tojásokat) a vállalat tudósai olyan adatokat találnak,
ami egy másik bolygóra vezeti őket ahol egy újabb ilyen rejtélyes hajót találnak, na meg persze egy halom alient... A Társaság itt építi fel megfigyelő központjait, amiket zsoldosokkal
védenek. Természetesen ahogy az lenni szokott egy incidens keretén belül, az Alienek betörnek a komplexumokba, ami miat megjelenik a Gyarmati Tengerészgyalogság is és a Predatorok is épp
ekkor tartják vadászatukat a bolygón...

A történet egybefüggő és kapcsolódik egymáshoz. A történések közben előfordul hogy össze is fut a játékos által irányított ember a játékos Predatorral.  Itt ott ugyan ugrál az időben, de ezeket
mindig kiirja a HUD a képernyőre.

Természetesen továbbra is választhatunk a három faj közül, de most végre nem egyszerű vezérelt pixelhalmazokat irányítunk, hanem karaktereket. vegyük csak sorra az újdonságokkal együtt
Az Alien kampányban "a Harcos"-t irányíthatjuk, aki fajtársaitól eltérően nem csupán agresszív, hanem inteligens is. Őt irányítva okozzuk a fentebb említett incidens, milatt az egyik
komplexumból igyekszünk visszaszökni a Kaptárba. Az Alien irányítása nagyrészt maradt az előző részből. Tudunk falra mászni és az elenfél koponyájának elfogyasztásával vagy egyém maradványainak
szétkaszabolásával tölthetjük újra életünket. Lett azonban viszont egy fontos újítás ami nekem nagyon bejött, mégpedig hogy az Alien életciklus elején kezdjük a játékot, tehát arctámadóként kapjuk
meg az irányítást. Ez azért ad egy pluszt az Alien amugy nem valami ütős játékmenetéhez pl.: arctámadóval keresni egy "magányos" élő embert, akit nem lőnek cafatokká a többiek, ha belerakjuk a embriót,
majd a kikelt kis Melkasrobbantóval keresni egy elszigetelt élő táplálékforrást(csóri macskák)...

A Tengerészgyalogos küldetésekben Andrew Harrison (becenevén Frosty) bőrébe bújunk. Frostyt
csapatával azért küldik a bolygóra, hogy kiderítse mitörtént azokkal az állomásokkal, amikkel megszakadt
a kapcsolata a Társaságnak. Itt a fegyverek nagyrésze maradt, habár vannak újak is, de a két kedvenc új "eszközöm" a kis hordozható hackelő terminál, amivel mindenféle ajtót fognk kinyitni és a játék
vége felé használt Exosuit, ami a katonai változata a Bolygó Neve: Halál-ban látott rakodógépnek, azzal az eltéréssel, hogy itt nem villák vannak a "jármű" kezén, hanem golyó és lángszóró valamint lézersugár és
rakétavető. A játékmenet még mindig félelmetes, bár érezhetően vesztett valamit a parafaktorból, de lehet hogy ez csak nehézségi szint kérdése. A közepefelé, mikor kitörünk a komplexumból, kicsit leül a történet,
de ezt leszámítva engem végig lekötött Frosty kalandja.

A Predator pályákat egy magasrangú vadásszal visszük végig akire a játékban csak "a Herceg"-ként hivatkoznak. Főszereplőnk klánja egy fajtásuk üzenetét követve érkezik a bolygóra, ahol később aztán Herceg szembesül
egy emberrel (aki itt a zsoldosok tábornoka), akit egy 20 évvel ezelőtti vadászaton önhibájából életben hagyott, így most vadászunk nekilát hogy befejezze az akkor félbehagyott munkáját és visszaszerezze becsületét.
Egy két új fegyvertől eltekintve a játékmenet maradt ugyanaz ami eddig. Eleinte embereket , majd ahogy haladunk előre Alieneket is adázhatunk. Komolyabb para csak az utolsó pályán ért engem, de egyébként teljes
magabiztossággal nyomtam végig. A történet itt is csak a komplexumból való szökés (amit Frostynak köszönhetünk), ami kicsit kizökkent de ennek ellenére élvezhető ez is.

Kontra: Lehet én vagyok béna, de a Predator diszk valahogy elvesztette dinamikáját. A játék vesztett kicsit az előző rész hangulatából, ám még mindig elég magason teljesít.

Összességében mondható tehát hogy a második AvP játék kijavította az előző rész hibáit (mentési rendszer, történet) ám kissé átalakította a hangulatot ha nem is maradéktalanul pozitívan.

2002-ben készült a játékhoz egy kiegészítő Primal Hunt alcímmel, ami nekem nem jött át.: A történet egy rejtélyes lelet körül forog, amit mind a predatorok mind az emberek megakarnak szerezni.
Két idősíkot is felölel a sztori az egyik 500 évvel a másik pedig 5 héttel az alapjáték eseményei előtt játszódik. Pár ismerős karakter is visszaköszön. Az emberi kampányban is az AVP2-ből megismert
zsoldost, Dunyát irányíthatjuk, a Predator oldalon egy Ősi Predatort, aki 500 évvel az incidens előtt lehibernálta magát és a Weyland Yutani ébreszti fel, Alien vonalon pedig nem mást irányíthatunk
mint egy Predalient. Talán ez az utóbbi újítás ami érdekes lehet. Azt tudom hogy emberi kampányt sosem vittem végig mert valahol az elején meguntam mikortöbb tíz tojás volt előttem egy teremben és
hiába álltam méterekkel az egyik ilyen előtt, az azonnal kinyit. Ha még ez nem is nagy gond hozzá tenném hogy az arctámadókat valami baromi nehéz megölni. így aztán eléggé eltudja venni az ember kedvét
mikor 3-4 ilyen kis sunyi rohadék futkározik utánad, amiket még volt hogy Smartgunnal sem találsz el, ráadásul egyből képesek kinyírni.

Valami történhetett a Fox háza tálján (lehet hogy  az akkoriban megjelent borzalmasan rossz AvP filmek miatt), mert nem jelent meg az újabb Avp játék csak a kiegészítőtől számolva összesen 8 év múlva.
Legközelebb 2010-ben vált a galaxis újra csatatérré...

Aliens Versus Predator (1999)

Az 1990-ben megjelent Ragadozó 2 (Predator 2) végén lévő jelenetben elrejtett Alien koponya visszavonhatatlanul összeforrasztotta a két lény nevét. A szóbanforgó jelenetet számtalan képregény és könyv követte így természetesen

a játékok sem maradhattak ki a sorból. Volt két konzolos megjelenése a két fenevad harcának, de ezek annyira feledésbe

merültek (és nem is ismerem őket igazán) hogy nem térnék ki rá. Az első komolyabb program 1999-ben látott napvilágot, ami

"meglepő" módon az Aliens Versus Predator nevet kapta.

A játékban három karakter közül választhatunk, egy Tengerészgyalogos, egy Ragadozó és egy Idegen bőrébe bújhatunk bele. Mindhárom kasztnak egyedi fegyverei és képességei vannak, mint például a

Predator csuklópengéje, hőlátása, a Tengerészgyalogos klasszikus M41A gépfegyvere és mozgásérzékelője vagy az Alien falmászása.

Hosszát tekintve Két 6 (ember, predator) és egy 5 (alien) pályás kampány érhető el. A kiegészítővel plusz pályákat kaphatunk.

Ezek mennyisége attól függ hogy milyen nehézségi fokozaton vittük végig az alap küldetéseket.

Ami a játékot igazán élvezhetővé teszi az a nagybetűs HANGULAT. Mindegyik fajnak megvan a maga kiváló atmoszférája. A Tengerészgyalogossal

őszíntén bevallom még mai napig nehezen viszek végig egy-két pályát mert össze f*som magam ha messze meghallok egy Alien vonyítást vagy az

arctámadó mászását ahogy a földet kaparja. Az AvP-ben emberrel, játék közben olyan szinten védtelennek éreztem magam, hogy másodpercenként 10szer tudatosult bennem, itt bizony én vagyok a tápláléklánc legalján. Jó öreg Predatorunknál már kicsit felemásabb a helyzet. A játék elején még vígan öldököltem a tengerészgyalogosokat és jó volt őket szivatni a

láthatatlansággal, leszedni a fejüket trófeaként. Ám mikor a 3. pályán kikapcsolom a biztonsági rendszereket és szabadjára engedtem az Alieneket valahogy ismét rám jött a para. Lehet velem van a baj és beszari vagyok, de még a galaxis legkegyetlenebb vadászával is félpercenként néztem a hátam mögé egy egy folyosón. Az Alien kampány talán a legnyugisabb a 3 közül. A játékidő nagyrészét labirintusszerű pályák teszik ki és főként embereken kell átkaszabolni magunkat. Predatorral csak az utolsó pályán futunk össze.

Negatívumokként elsőnek a történetet emelném ki. A 3 szál három egymástól teljesen független sztorit vonultat fel. Az Aliené konkrétan egy road movienak is

elmehetne ami egy ősi templomból indulva megfordul a galaxis egyéb részein egészen a Földig. A tengerészgyalogosé az LV-426-on (ahol az első két film játszódik) kezdődik és a bolygóról való kijutást majd az ürben kalandozunk tovább míg ki nem vágjuk az Alien Királynőt a légzsilipen olyan Bolygó Neve: Halál után szabadon.

A Predator pályákon egy emberi bázisba kell beszivárogni megölni egy Predalient majd ezután meglátogatjuk Fiorina "Fury" 161-et (az Alien 3 helyszínét), ahol végül

szembe találjuk magunkat az Alien Királynővel... A narratívákhoz a játék vagy kiírja a képernyőn mi történik vagy mindenféle LCD képernyőn megjelenő balekot használ. Egy katonát aki épp parancsot ad, egy katonát aki épp riadót fúj, egy tudost aki utasítanak minket (vagy Alien esetében figyelmeeztetik ránk a többieket). Jobb  a "történet" mint egy Alien Trilogy, de '99-ben már bőven volt ennél jobb is.

A bónusz pályák lenne a másik fekete pont mert azok lényegében mindig a másik két faj pályái így ez csak egyfajta újrahasznosítás. Jó azért nyílván király új fegyverekkel meg

jetpackkel küldeni a Tengerészgyalogossal az alien vagy predator pályákon, de lehettek volna egy kicsit kreatívabbak a készítők.

Az utolsó szálka amit megemlítenék, az a mentések korlátozottsága. Van akinek biztos bejött, de én személyszerint rühellem, ha megszabja egy játék hogy mennyit menthetek. Erre

rátesz egy lapáttal hogy nehezebb fokozaton ez a szám csökken. Míg a legkönnyebb fokozaton hatszor lehet a legnehezebben csak háromszor. Oké értem hogy ez is egy eszköz a

nehézség növelésére, de én inkább szivatásnak éltem meg.

A '99es Aliens Versus Predator egy remekül sikerült játék fantasztikus hangulattal. Az univerzum kedvelőinek bátran ajánlom, de azoknak is akik szeretik az évezred eleji f*satós FPSeket.

A játék persze hatalmas siker lett így nem maradthatott el a folytatás. Két év múlva újra szemlélői lehettünk a Xenomorfok és a Vadászok harcának.

Alien Trilogy (1996)

Az a trükkös az első sorozatban amit kitárgyalnék, hogy nem is játék. Pontosabban csak egy franchise része. Ez 

pedig nem más mint az Alien univerzum. Nyílván legtöbbünk már látott legalább egy képet a vérszomjas savvérű

Idegenről akit még az is ismer akit teljesen h(idegen) hagy ez az egész scifi horror filmsorozat. Szerintem anno Ridley Scott

sem gondolta hogy ekkora durranás lesz a '79-es "Nyolcadik Utas: A halál" (Alien). 

Próbálkozás volt játék adaptációkra a 

80as évek második felében is már, ám ami sokak emlékezetében megragadhatott, az a 1996-os Alien Trilogy. Játékmenetileg és 

grafikailag egyaránt egy sima Doom klónnak tekinteném. Semmi megváltó, de abban az időben menő volt Alienekre vadászni Ripleyvel.

A kor szellemében történet sem nagyon volt, akadt valami ami homályosan kötődik az első 3 filmhez, de az is csak alibinek. Mindenesetre, 

ha valaki szereti és ma is előveszi az old school fpseket (Doom, Heretic, Duke Nukem 3D) és az Alien univerzumot azoknak remek nosztalgikus

élményt nyújthat a játék.

Számomra azonban az első igazi debütálás játékban 1999-ben történt, ahol már nem csak az Idegenektől kellett félnünk mert ott már valami más is vadászott ránk...

Hey-Ho Let's Go

Fiatalként, mint sokan mások, én is szeretek kiszakadni a zord munkás hétköznapok monotonításából. Ennek egy rengeteg kiváló módja van. Van aki filmeket vagy sorozatot néz, olvas vagy akár videó játékokkal játszik. Én mindnek hódolok ha időm engedi. Az írás is egy ilyen hobbi amit eme blog készítésével próbálok majd kiélni. :) Mivel épp most kezdtem bele régi kedvenc játék sorozataim végigjátszásába, a fő témát egyelőre a videó játékok fogják jelenteni. Hangsúlyoznám hogy írásaim pusztán "egyszerű elborulások" és nélkülöz mindennemű profizmust. Ezek csak a saját külön véleményeim.